Válaszoljuk meg gyorsan a kérdés gyorsabban kibontható felét. Miért Intel Xeon-t használnak a szervertermekben, és nem más gyártó termékét, mondjuk AMD-t? Nem mennénk most bele a részletes indoklásba, ami miatt az Intel processzorainak 90 százalékos részesedése lett a szerverpiacon. Legyen elég a 90 százalékos részesedés ténye, tehát az az állítás, hogy ha bemegyünk egy átlagos szerverterembe, szinte biztos, hogy Inteleket pattintottak rá az alaplapra.
A kérdés másik fele pedig a cég két legtöbbször hallott márkaneve körül forog: Core i7, vagy i5, és a Xeon. Ha az otthoni felhasználóknak szánt gépekbe sok esetben Core i5-öt vagy i7-et pakolnak, hogy lehet, hogy ezek nem alkalmasak a szerverekbe? Mivel tud többet egy Xeon, amiért a profi felhasználói környezetben csak azokat használják?
A rövid válasz, hogy a Xeonokat kifejezetten NEM a fogyasztói környezetbe tervezték, hanem munkaállomások, szerverek és beágyazott rendszerekben tudják megmutatni, mit tudnak. De ez nem a nyers erejükben vagy a tartósságukban mutatkozik meg. Nem olyan egyszerű, mint hogy a kék színű fúró az ipari, a zöld meg az otthoni használatra van, mert az előbbi jó minőségű, az utóbbi meg ócska. A processzoroknál tényleg arról van szó, hogy mindegyik arra lett kitalálva, amire használják.
“Almát az almával hasonlítsunk össze”
– válaszolja az egyszeri rendszermérnök, aki már aznap túl sokat magyarázott evidens dolgokat a munkatársainak, és tovább szürcsöli a kávét. De mi azért segítünk: miért Xeon, és nem Core i7?
A két sorozat alapvetően hasonló alapokon nyugszik. Ha ugyanis megjelenik az Intel egy új architektúrája, az a brand-családok összes gyerekén meglátszik. A Sandy Bridge, Haswell, Broadwell, Skylake elnevezések az alap architektúrákat jelölik, ezek mindegyikéből léteznek Core i3, i5, i7 és Xeon brand alatt futó,különféle tudású processzorok. És ha mondjuk egy Broadwell Core i7-est és egy ugyanilyen generációs Xeont hasonlítunk össze, az architektúrán felül egyáltalán nem csak az órajel és a magok száma a különbség.
Az órajel és a magok száma valójában kevés esetben ad pontos képet egy processzor teljesítményéről.
Ott van például az L3 cache, ami a CPU saját, kis távolságban található memóriaterülete, aminek a használatával sokkal nagyobb sebességet tud elérni bizonyos folyamatoknál. Ez a terület, ami a Xeon processzorokban általában magasabb, mint a Core i-családban. Nem mindegy az sem, hogy az adott chip támogatja-e a ECC RAM-okat. Ezek a memóriák maguk kijavítják a leggyakrabban előforduló adathibákat, amik a memórián történő továbbításkor fellépnek. Egy profi környezetben sokszor elengedhetetlen a használatuk, asztali gépeknél azonban senki nem költ szívesen ilyen pluszra. Így általában csak a Xeonok támogatják ezeket.
A Xeonok persze a magok számában is kitűnnek: akár 24 mag is ketyeghet egy Xeon E5 v4-ben (vagyis egy Broadwell CPU-ban), ráadásul több Xeon processzort is használhatunk egymás mellett, ha nagyon akarunk. A masszív, egész napos használat miatt természetesen a tartósságuk is magasabb, mint a Core i7-es társaiknak.
Egyébként egy Intel Core i7-es leginkább a Xeon E3-hoz áll közel. hiszen a két chipnek azonos a felépítése. És árban sem térnek el minden esetben az azonos szinten lévő példányok: a Xeon E3-1230 v5-ös idén nemcsak teljesítményével, de árával is meglepetést okozott, már-már gamer alternatívaként hivatkoztak az egyáltalán nem gamereknek szánt CPU-ra.
A lényeg összefoglalva: a Core i7 nem lesz jó társ a szervertermekben, workstationökben, míg az ára, és a spéci feladatokra kihegyezett képességei miatt a Xeon sem valószínű, hogy asztali gépekben megjelenik. Nem feladatuk egymás helyettesítése.
A RackForestnél mi Xeon E3 v5 és Xeon E5 v3 és v4 CPU-kat használunk a bérelhető szerverek és a VPS esetében. A gépparkunk tehát olyan új, hogy nem is lehetne frissebb, ropogósabb.
