Számtalan teória látott napvilágot arról, hogyan éri el az internet a határait, és hogyan telik meg egy képzeletbeli pohár, hogy aztán onnan mozdulni se tudjunk tovább. Most például ismét az IP címek miatt van egy kis félelem: a kiadható új IPv4 címek hamarosan elfogynak. Ezen felbuzdulva lássuk, miért nem a világ vége ez, és hogy milyen egyéb veszélyek leselkednek ránk.
IPv4 kimerülés
Nagyjából ötévente elkezdünk rettegni attól, hogy elfogynak a kiadható IP címek. 2010-ben és 2015-ben is volt ebből egy kis flame, hogy az 1980-as években kitalált, 32 bitben kifejezett címzések elfogynak. Akkoriban, amikor ezt az egészet kitalálták, a 4,2 milliárd elérhető cím nemhogy elégségesnek, de egyenesen túlzó viccnek tűnt.
Tény, hogy az európai internetes domaineket felügyelő szerv augusztusban megírta, hogy mindössze 1,91 millió IPv4 cím maradt, ami a következő hónapokban várhatóan el is fogy. És noha már régóta együtt élünk az IPv6-tal, és az ez által kínált 340 szextillió variáció nemhogy elégségesnek, de túlzó viccnek tűnik. Tényleg nehéz elképzelni, hogy az IoT (Internet of Things) korában, akár a Marsot is meghódítva képesek lennénk valaha 1036-on IP-címet igényelni, egy időben.
Akkor mi a probléma? Azok az eszközök, amik továbbra sem használják az IPv6-ot, és csak a 4-es verzióval működnek együtt. De még mielőtt arra gondolnánk, hogy fennállhat a lehetősége annak, hogy valaki nem kap IP-címet, gondoljuk meg: egyetlen IP címről tovább lehet irányítani a forgalmat 16 millió további eszközhöz, és mindegyik új csatlakozásnak is lehetősége van egyenként további 16 millió eszközt megcímezni. Valahogy csak kihúzzuk.
Tárhely kimerülés
A Gmail 2004-ben indult. A rendelkezésre álló ingyenes tárhelyet a cég úgy ábrázolta a felhasználóknak, hogy egy JavaScript kódot helyezett el az oldalon, ami minden másodpercben négy bájttal növekedett. Georges Harik, a cég egyik igazgatója állította is, hogy a Google egyre több ingyenes tárhelyet ad majd a felhasználókat, a végtelenségig. Ez akkoriban, amikor az emailek törlése még egy gyakori jelenség volt annak érdekében, hogy valahogy beleférjünk a szűkös lehetőségeinkbe, egy új kort vetített előre. Egy kort, amikor soha senki nem fogy ki a felhő alapú tárhelyből, mert nem képes olyan sokat levelezni, mint ahogy a rendelkezésre álló erőforrások nőnek.
Később kiderült, hogy ez csak marketingfogás volt. Végül – kissé felgyorsulva – 15 gigabájtban megállt a dolog (ez már nem csak az emailekre értendő), akik e fölött kérnek tárhelyet a Google-től, fizetniük kell. Közben leszokott mindenki a törlésről is, növesztettünk egy Big Datát azokból a korábban szemétnek tűnő adatokból, amik ma már a legértékesebbek a világon.
Közben az előállított adatmennyiség exponenciálisan növekszik. 2018-ban borzongva vehettük észre, hogy a világ összes adatának 90 százalékát a megelőző két évben állítottuk elő. Ilyen ütemben nem is olyan sokára átlépjük azt a határt, amit fizikailag tárolni képesek vagyunk. 2025-re egymilliárd terabájtnyi adatot állítunk majd elő a jóslatok szerint. És hogy ebből mennyit tudunk tárolni? Csupán 12,5 százalékát, állítja Hyunjun Park, a Catalog nevű adattároló cég vezetője.
Mi lesz a megoldás? Lehet, hogy megint megtanulunk törölni? Vagy lehet, hogy az, amit a Catalog is szeretne: DNS-ben tároljuk az adatokat?
Hülyeség túlcsordulás
Sokan félnek attól, hogy az álhírek terjedésével, a mesterséges intelligencia által támogatott kép- és videós manipulációval annyi valótlan hír és állítás terjeng majd az interneten, hogy képtelenség lesz kiszűrni közülük a valódi, megbízható tartalmakat.
Pedig a jelenség nem új. A jelenség egyidős az internetezés elterjedésével. Mindig is tele volt a net baromságokkal, és mindig is kellett hozzá ismeret, hogy ki tudjuk szűrni a valós és valótlan tartalmakat.
Végül a megbízható oldalak szigetként vonzották magukhoz az olvasókat, akik így kirekeszthették azokat az állításokat, amiknél melós volt a forrásellenőrzés. Az újságírás dolga alapvetően az, hogy a megbízható tényközlésre törekedjen, ezt mára azonban a felülírta, hogy a legtöbben a Facebookot vagy más közösségi oldalt használnak “megbízható szigetnek”. Nem, ezek nem azok, soha nem is lesznek. Ha azonban visszatérünk a gyökerekhez, és élő, hús-vér, Pulitzer díjra pályázó újságíróknak kezdünk megint hinni, az ő saját oldalaikon, akkor olyan nagyon nem zavarhat minket a manipulált tartalom.
RackForest szolgáltatások:
Aktuális szerver bérlet akciónk a készlet erejéig itt érhető el!
További cikkek:
Processzor-dilemma: nagy frekvencia + kevés mag vs. kis frekvencia + sok mag?
