Néha – nagyon ritkán – találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Amikor valami pontosan úgy működik, ahogyan kell. Ahogyan megtervezték. Ahogy a tulajdonosa elképzelte. Mint az a szerver, ami 24 éve teszi a dolgát, és sohasem kellett leállítani meghibásodás vagy olyan esemény miatt, amivel nem tudott megbirkózni. Hardvercsere miatt is ritkán: néha ugyan tettek bele egy új tápegységet, vagy merevlemezt, de a részegységek 80 százaléka változatlan 1993 óta.
A szóban forgó nagy túlélőt, egy Stratus Technologies által kiadott szervert Phil Hogan IT mérnök helyezte üzembe. A Stratus VOS operációs rendszer fut rajta, amit a kétezres évek eleje óta nem frissítettek, és fizetések, hitelkártyák adatainak feldolgozását végzi. “Nem tudnék felidézni egyetlen olyan esetet sem, amikor nem tervezett leállásunk volt” – mondta a gépről Hogan, aki szerint a vas betonstabil, és megbízhatóan teszi a dolgát.
1993-ban, amikor még újnak számított a szerver, Bill Clinton az első elnöki ciklusát kezdte meg, a Windows NT 3.1 épp csak kijött, a Linux mindössze két éve létezett. 2010-ben a vas már nyert egy “leghosszabb ideje futó szerver” versenyt, azóta eltelt hét év, és továbbra is bírja. Idén azonban sajnos lekapcsolják: az üzemeltető céget azóta felvásárolták, és idén áprilisban frissítik a rendszereket. A nagy hős megpihenhet.
Mennyire kár, hogy ez a jelenség ilyen ritka. Játszunk el a gondolattal: mennyivel jobban, könnyebben, gyorsabban működne minden, ha a történelem úgy hozza, hogy az emberiség kizárólag ilyen szervereket hoz létre. Rendszergazdák százmillióira eleve nem is lett volna szükség, az IT Helpdeskről pedig azt hinnénk, valami egzotikus palacsintasütő lehet.
Nehéz lenne megbecsülni, hogy a szerverleállások mekkora kárt okoznak minden egyes nap, akár anyagi akár egyéb szempontból vizsgáljuk. Egy Amazon például, ha csak 99,9%-os rendelkezésre állást képes elérni, a 0,1%-os leállás napjain 135 millió dollárt veszítene.
via Computerworld
