Általános jelenség világszerte, hogy a fejlesztők nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint a rendszermérnökök. Hogy ennek milyen okai vannak, arról hosszasan lehet pro és kontra érveket felsorolni, de tény, hogy sok cégvezető fejében többet számít egy lefejlesztett piros szívecske, mint egy zavartalanul működő szerverpark vagy egy százmillió lájkot feldolgozni képes fizikai infrastruktúra. Talán azért, mert a piros szívecske látható, a zavartalanság, a képesség pedig nem.
Minden cég úgy indul, hogy van egy ötlet. Az ötletet meg kell valósítani. A megvalósítás minősége pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ötletet tényleg úgy valósítják meg, ahogy elképzelték, esetleg jobban, vagy annyira rosszul, hogy a teljes vállalkozás komolytalan benyomást kelt. A fejlesztők kezében tényleg van egy fontos része ennek a folyamatnak. De ugyanilyen fontos része van annak, hogy a fejlesztők munkája alatt ott dolgozik-e a megfelelő infrastruktúra, és az megbízhatóan működik-e.
Csakhogy van egy fontos különbség. Míg a bevételed alakulása és a fejlesztők munkája között ott dolgozik még egy fél vállalat – kezdve a marketinggel, aminek a munkája szintén lényeges ahhoz, hogy a kitűnő alkalmazásunk végül népszerű is legyen -, ráadásul ott van egy black box, a userek fejében kialakuló kép is, addig a rendszermérnökök és rendszergazdák hatása a bevételre közvetlen és lineáris. Ha az infrastruktúra jól működik, a bevételek akadálytalanul jöhetnek. Ha az infrastruktúra rosszul működik, a bevételeim akadoznak. Ha pedig megfordulnak és kisétálnak az embereim, akkor két nap alatt összeomolhat az egész tevékenység.
Egy jó rendszermérnök, egy jó rendszergazda észrevétlenül biztosítja a bevételek maximális folyását. És kevés olyan ember van a cégnél, akinek a hiánya annyira gyorsan akkora hatással van a cégre, mint az ő hiányuk.
Mi történik, ha silány rendszermérnököt alkalmazunk?
Pénzt veszítünk. Egyrészt azért, mert egy rossz rendszergazda nem okosan kér bővítéseket, nem terheléses tesztekkel jön rá, hogy hol gyenge a szerver, hanem egyszerűen bejelenti: erősebb vasra van szüksége a vállalkozásnak. Csakhogy míg egy okos rendszergazda képes rámutatni akár csak egyetlen hardverkomponensre, ahol “elfogy” a szerver, és ez mondjuk csak havi 1000 forinttal emeli meg a bérszerver díjunkat, addig egy rossz szakember akár havi 30 ezer forintot is a nyakunkba sózhat, teljesen feleslegesen.
Arról nem is beszélve, hogy a teljesítményigény helytelen felismerése az ennek következtében kialakuló kieső szerveridőkben, a nem megfelelő infrastruktúra kiválasztása miatt beállt nehézségek az ezzel foglalkozók munkaidejében, bérében is lecsapódnak, és ezek mind-mind pénzszivattyúként működnek ahhoz képest, amire a cégünk képes lenne egy zavartalan rendszerrel. Ha pedig a rendszerünk nemcsak ingatag, de sérülékeny is, ráadásul nincsenek megfelelő mentések, akkor egy ransomware is padlóra küldhet minket. Ha a kártevő bejut, és letitkosítja a teljes céges adatbázist, rövid időablakot adva egy nagyértékű Bitcoin átutalásra, akkor ez a kiadás is a rossz szakemberre esett választásunk következtében alakul ki.
Ha nem mennek jól a dolgok, akkor idegesek is vagyunk. Tévhit, hogy egy vállalkozás tulajdonosának idegesnek kell lennie minden miatt, és negyven évesen illik szívproblémákkal küzdenie. Mert akkor nem éri meg az egész. Persze mindig akad valami bosszantó vagy feszültséget okozó ügy, de annál a nyugtalanító érzésnél, amikor egy nem megfelelő infrastruktúra réme állandóan a vállunkat kocogtatja, rosszabb nincs. Ha a fejlesztő rosszul dolgozik, akkor halasztjuk a szoftver kiadását, és keresünk jobbat. Ha a könyvelés elront valamit, az egyszeri büntetés kifizetése után azért gyorsan megnyugszunk. De az a tudat, hogy valami nem jól működik, és nem tudjuk egyik napról a másikra megoldani, ráadásul egy ennyire esszenciális, közművekhez hasonlítható erőforrás, mint az online tevékenységünk alatt dolgozó szerverpark, az megítélésünk szerint a legrosszabb.
De lehet, hogy csak azért gondoljuk így, mert mi ezt tartjuk a legfontosabbnak. Mi fontosnak tartjuk a saját, és ezáltal az ügyfeleink lelki békéjét is, mert így van értelme megvalósítani az álmainkat.
