A decentralizált, egyben önműködő internet gondolata nem új keletű. Az az állítás, hogy a szerverek, valamint a szerverhoszting szolgáltatók feleslegesek, a velük együtt járó hoszting költség pedig ablakon kidobott pénz, népszerű téma volt mindig is. Hogy mást ne említsünk, a Freenetet 2000-ben alapították, igaz, itt a cél más volt. Inkább a cenzúra ellehetetlenítését tűzték ki a zászlajukra, a készítők szerint így kell biztosítani, hogy a felhasználók maguk dönthessenek arról, mit hoznak nyilvánosságra, és mit nem.
A peer-to-peer hálózatok ötlete a bittorrent terjedésével újra friss téma lett. Újabb és újabb jelentkezők gondolják, hogy meg tudják reformálni azt, amit ma webnek ismerünk. Anélkül, hogy szükség lenne adatközpontokra, szerverteremre, szerverhosztingra, -bérlésre vagy -vásárlásra.
És az ötlet egyáltalán nem rossz, sőt érdemes elgondolkozni rajta. Csak megoldásként nehéz elképzelni.
A tárhelyért ma fizetni kell. Mindenkinek. Fizetni kell a webes szolgáltatóknak, a honlaptulajdonosoknak, de még a Facebook- vagy Google Plus-felhasználóknak is fizetniük kell, hogy a fotójukat vagy szövegbe foglalt gondolatukat elérhetővé tegyék. Nem feltétlenül pénzzel, a fizetség lehet a privacy is, a személyes adataink részleges vagy teljes kiszolgálása, vagy hirdetések elfogadása az adott szolgáltatás részeként. A felhasználók azon kapják magukat, hogy mindenhol meg kell érteniük és el kell fogadniuk különféle szabályzatokat, hogy az adatokat, ami a sajátjuk, miként kezeli egy ebből profitot termelő cég.
Egy brit startup, a MaidSafe 2006 óta dolgozik azon, hogy ez ne így legyen. Nem ők az egyetlenek, ezen a piacon is verseny van. Sokan akarnak minket felszabadítani, megalkotni az új alapokra helyezett internetet. Ingyen, vagyis virtuális pénzzel – jelen esetben SafeCoinnal – megtámogatott gazdasági rendszert létrehozni, forradalmat csinálni egy hangos szó nélkül.
A MaidSafe rendszere a bitcoin bányászathoz hasonló: a felhasználók a gépük szabad tárhelykapacitását ajánlják fel, hogy részesei legyenek a hálózatnak, amiért cserébe ők is tárhelyet kapnak mások gépein. Tárhellyel fizetnek a tárhelyért, node-okká válnak. Az adatok úgynevezett RUDP csomagokban cserélnek helyet: a felhasználó számítógépe titkosítja az adatot, felszeleteli, majd random szétszórja azokat más felhasználók gépei között. Minden csomagot négy helyen tárol, hogy kiküszöbölje a lehetséges csomagvesztést. Ha egy forrás offline lesz, vagy az adat ott megsemmisül, újra létrehoz egy másolatot, hogy ismét négy legyen belőle elérhető, egy időben.
Ahogy maga a bejelentkezés is szerverek nélkül valósul meg, a hálózatra készített alkalmazások készítői szintén központi elbírálás nélkül kapnak fizetséget a munkájukért. Minél többen használnak egy programot, a rendszer annál több SafeCoint oszt ki számukra.
Az elgondolás valódi jelentősége itt sem a szerverhoszting költségek lefaragása lenne, hanem az internet cenzúrázhatatlanná tétele. A titkosított csomagok mennyisége, a DNS szerverek hiánya és az önműködő megvalósítás miatt a MaidSafe-et nem lehet lekapcsolni vagy lehallgatni. Nem lehet kizárni a forgalomból, mint Törökországban a Twittert, csak úgy lehet megakadályozni a működését, ha a teljes hálózatot lekapcsolják.
“Remélhetőleg ez egy nap leváltja az internetet” – mondja az alapító, amit mindezek mellett nehezen tudunk még elképzelni. Az internet ugyanis többről szól, mint hogy a felhasználók megosszák egymással üzeneteiket, fájljaikat. Mérhetőséget, kiszámíthatóságot is jelent. A vállalatoknak, akik jelenleg szerverhoszting céget bíznak meg a szolgáltatásuk akadálymentes kiszolgálása miatt, elképzelhetetlen az ilyenfajta kontrollnélküliség, az információ rábízása a tömegekre, a saját, értékes vízcseppjeik beledobása a közös, nagy tengerbe.
Van egy nagyság, ami fölött a bizalom fontos, a szerződés pedig még fontosabb.
Több mint egy évtizede álmodoznak a reformról, most a Bitcoin sikere újra felidézi ezt a lehetséges jövőt. Ami alapvetően romantikus, olyan, mintha leállítanánk a modern, GPS-vezérelt traktorokat, és megkérnénk mindenkit, hogy fogjon a kezébe egy kapát. Dolgozzon mindenki.
Vagy még egy, kissé sántító példával bemutatva: mintha korábban találtuk volna fel az elektromos autókat, és csak ma kezdenénk érvelni a kőolaj-alapú motorok mellett. Minek központosítani az energia előállítását, ha helyben, az autó motorterében is lehet?