Továbbra sem adta fel az IBM, hogy eladja a low-end x86 szerver üzletét. Tavaly intenzív tárgyalásokat folytattak a Lenovóval, de a hírek szerint az eladási ár tekintetében nem tudtak megegyezni. Pletykák felröppentek arról is, hogy a Dell is érdekelt lehet egy ilyen felvásárlásnál, de konkrétumok továbbra sem hangoztak el.
Aztán az IBM nemrég bemutatta az X-sorozatának legújabb darabját, ami csak azoknál a mérnököknél nem okozott erősebb nyálelválasztást, akik nem is olvasták a specifikációkat. A Series 6 generáció két újdonságával is a “must have” kategóriát célozta meg mindenhol, ahol x86 alapú, izmosabb megoldásban gondolkoznak.
Először is az IBM X6 szerverekkel újragondolták a DIMM slotok funkcióját. Ez a vas lesz az első olyan megoldás az iparágban – legalábbis ami a nagyobb szállítókat illeti -, aminél a solid-state flash háttértárat ugyanúgy DIMM aljzatban helyezik el, mint a DDR3 memóriamodulokat. A felhasználás jellege döntheti majd el majd tehát, hogy az adott – egészen pontosan 24 darab – foglalatokból hányat szánunk a maximálisan 64 gigabájtnyi memória, és hányat a legfeljebb 12,8 terabájtnyi háttértár működésére, és hogyan osztjuk meg ezek között az erőforrásokat. Az optimális megosztáshoz az IBM természetesen segítséget nyújt majd, hiszen ez nem egy megszokott dilemma.
A lépés előnye nem is kérdéses: a DIMM slotok közel vannak a processzorhoz, az adat lényegesen gyorsabban tud eljutni innen az flash meghajtóig és vissza. Az előzetes tesztek azt mutatják, hogy az eXFlash DIMM-eknél 5-10 milliszekundum alatt került kiírásra az adat, míg egy PCIe alapú SSD-nél ez az érték 15-19 milliszekundum körül alakult. Ami igen meggyőző, ráadásul ez a megoldás párhuzamos – egyszerre a memóriára és a háttértárra – írásra is lehetőséget ad, ami hagyományos PCI sínnel kapcsolva nem lehetséges.
A másik vonzó újdonság a szerverek még modulárisabb felépítése. A processzorok és a memóriamodulok a foglalatukkal együtt lesznek lekapcsolhatóak a rendszerről, és cserélhetőek egy másikra. Az IBM elnevezése a foglalattal együtt szerelt, cserélhető modulokra: book. A felhasználók bármikor kicserélhetnek a book modult egy másikra, attól függetlenül, hogy időközben egy új memóriafoglalat-szabvány terjedt-e el, vagy egy olyan Xeont dobtak-e piacra, ami szintén más módon kapcsolódna a rendszerhez. Ezzel pedig a beruházók egyik legnagyobb félelmére játszanak, azt oldják fel: a befektetés így nagyobb biztonságban van, nem devalválódik olyan gyorsan, rugalmas a rendszer, és költséghatékonyabb a hardverbeszerzést vizsgálva.
Különös, hogy láthatóan mennyi energiát fordított az IBM egy olyan vonal fejlesztésébe, amit már jó ideje el akar adni. És ez meg is magyarázza, miért nem tudtak megállapodni az árban a Lenovóval: hiába csökkennek a System X részleg eladásai, hiába húzzák magukkal a cég eredményességét ezek a vasak, az IBM nem egy leharcolt csatalovat kínálgat körbe a low-end szerverüzlet képében. Nem megszabadulni akar valamitől, hiszen mégiscsak a világ legnagyobb szerverszállítója a cég (a bevétel tükrében).
Az IBM X6 pedig tárgyalási alapnak is kiváló: ezzel megmutatta a Big Blue, mennyi potenciál van ebben a “csomagban”.
Az egyesült államokbeli cég elsődleges motivációja viszont más: múlt héten bejelentették, hogy 1,2 milliárd dollárt fektetnek be további 15 felhő alapű adatközpont létesítésébe, hogy az ügyfeleik növekvő igényeit minél jobban ki tudják szolgálni. Az év végére így 40 központtal rendelkeznek majd, legalább ennyivel szállnak be a becslésük szerint 2020-ra 200 milliárd dolláros bizniszbe. Erre szeretnének fókuszálni, de nem akármilyen áron. Ha kell, továbbra is meghatározó technológiát szállítanak a megrendelők millióinak.
Azt sem fogják nagyon bánni.
Forrás:
