Mi alapján válasszak SSD-t a szerverembe? Milyen SSD élettartamra számíthatunk?

Az SSD, mint opció a laptopba, az asztali gépbe vagy akárcsak a szerverbe, manapság már egészen hétköznapi választás. Elsöprő és egyértelmű az SSD előnye a hagyományos SATA vagy SAS diszkekkel szemben, különösen ha az írási és olvasási sebességet nézzük. Az ár tekintetében persze még van egy komolynak nevezhető eltérés, de egyre inkább olvad a különbség, az SSD ára folyamatosan csökken.

A kérdés, hogy mára a SAS diszkeket, tehát a SATA-hoz képest gyorsabb átvitelre képes, és biztonságosabb, drágább merevlemezeket leváltotta-e már a saját kategóriájában olcsóbb SSD? A válasz az, hogy nagyjából igen. Vannak még ugyan olyan felhasználási területek, ahol a lassabb írás és olvasás egy nagyobb tárterülettel egységáron jobb, mint a terület csökkentése a sebesség javára, de kevés az ilyen use case. Az egyetlen, amit a SAS diszk még komoly érvként fel tud hozni, azok az érzékelők, amik képesek előre jelezni, ha egy lemez hamarosan el fog romlani. Az SSD-ben csak a felülírások számát mérhetjük, ebből becsülhetünk a várható élettartamra, máshol még ennyi sincs, csak a szerencse, meg a sűrűbb csere.

Tehát állíthatjuk azt, hogy az SSD lassan kevés kivételtől eltekintve alapértelmezett lesz, ennek ellenére sokan nem tudják, mi a különbség SSD és SSD között. Pedig

noha még a legrosszabb SSD is gyorsabb, mint a legjobb HDD, azért nagyon fontos különbség lehet az adataink biztonsága szempontjából attól függően, mennyire választunk alulról, a low-end kategóriás SSD-kből.

Ahhoz, hogy jól válasszunk magunknak való SSD-t, az alábbi kérdéseket kell feltenni a vásárlás előtt (és az eladó, meg a termékismertető valószínűleg nem tud majd mindenre válaszolni):

  • Hányszor lehet újraírni egy adott bitet, mekkora a várható élettartama az SSD-nek?
  • Milyen minőségű a vezérlő?
  • Egy cellában hány bitet tárol az SSD?
  • Milyen arányban fogjuk írni és olvasni az SSD-t?
  • Milyen interfészen adja át az adatot a tároló?
  • RAID kártya mögött használjuk-e az SSD-t?
  • Van-e az SSD-ben Power Loss Protection?
  • És végül mennyire kritikus a minél nagyobb sebesség, az IOPS nagysága?

A legtöbben az első és utolsó kérdést szokták feltenni maguknak a vásárlás előtt, mindkettőnél felkészültek a gyártók, hogy félrevezető információkat közöljenek a hivatalos tesztekben, a dobozon, de még az általunk eleinte mért, fizikailag tapasztalható értékeken is. Pedig a fenti kérdéssort valóban egy időben kell feltennünk, és érdemes tudni azt is, hogy miként bizonyosodhatunk meg arról, hogy a válasz megfelelő.

Lássuk röviden, miért fontosak a fenti kérdések.

Élettartam

Az SSD-k élettartamát Drive Writes Per Day (DWPD) értékkel szokás megadni. Ha egy 1 TB-os SSD élettartama 1 DWPD, az azt jelenti, hogy a garanciális időn belül (tehát tipikusan 3-5 évig) minden nap 1 TB-nyi adatot írhatunk rá. Ha ennél többet írunk rá, akkor a garancia már nem él az újraírás miatti elhasználódásra.

A másik mérőszám a Terabytes Written (TBW), ami az összes, az SSD-re írt terabájtot adja meg. Tehát ha a egy 1 DWPD-s SSD-t vizsgálunk, aminek a garanciális ideje 3 év, akkor a TBW = 3 x 365 x 1 x 1, tehát ez esetben 1095 TBW-s eszközről beszélünk. Ennyi terabájtot írhatunk rá a garanciális idő alatt.

Vezérlő

A vezérlő az, ami felelős az SSD fizikai blokkjainak optimális kihasználásáért. Tartalmaz egy táblát, ami alapján képes meghatározni, mely szektor melyik fizikai blokk, és úgy próbálja a blokkokat elhelyezni, hogy az adatot a legkevésbé elhasznált cellába írja be. Erre azért van szükség, nehogy egyes cellákat a garanciában vállaltnál többször írjuk felül, miközben más cellák szinte érintetlenek maradnak az évek során.

Egyben a vezérlő az is, ami idő előtt tönkremehet, ezért érdemes olyan SSD-t választani, ahol ez megbízható.

1 cellában hány bit?

Szintén nagyban befolyásolja az élettartamot, hogy egy cellában egy 1, 2, 3 vagy 4 bitet tárolunk. Hiszen hiába csak az egyik bitet kell átírni, az egész cella újraíródik ilyenkor. Sokáig csak két változat létezett, az SLC (Single-Level Cell) és MLC (Multi-Level Cell) jelölte, hogy 1 vagy 2 bitet tárolunk egy cellában, ez mára már TLC és QLC lehetőségekkel bővült. Nyilván annál kisebb a megbízhatóság, minél inkább a QLC irányába megyünk.

Vannak olyan SSD-k, amit TLC-sek, de egy részét a TLC-nek SLC-n használják, így a teszteken jobb eredményeket érnek el – egy ideig.

Írás / Olvasás arány

A read intensive SSD-k olyan felhasználóknak valóak, akik sokkal többször olvassák a tárolóról, mint ahányszor ír rá. Egy szerverkörnyezetben ez az esetek több mint 90 százalékára igaz, kivéve ha mondjuk adatbázissal foglalkozunk, amire rendszeres a feltöltés, vagy a felhasználók által küldött adatot kell kezelni. Egy 90/10-es SSD arra utal, hogy 90 százalékban várhatóan olvasnak majd az eszközről, egy 70/30-as esetében – ami jellemzően drágább is – már jó lehet egy ennél sokkal írásintenzívebb felhasználási mód.

Interfész

A korábbi SSD-k SATA-s csatlakozón keresztül kommunikáltak, természetesen a bottleneck elkerülése érdekében egy idő után fontossá vált PCI-Expressre váltani. Két csatlakozót érdemes ismerni, ami szerverkörnyezetben előfordul: az M.2 az MSATA-t váltotta le, és hatalmas ugrást jelentett az átviteli sebességben, az U.2 pedig már négy csatornán kommunikál kettő helyett. Itt a sebesség esetében 10-szeres szorzót láthatunk IOPS-ban, de nem biztos, hogy ezt ki is tudjuk használni – jelenleg. Mindenesetre egy PCIE-s SSD-nél a vezérlő is sokkal egyszerűbb működésű, hiszen teljes egészében kihagyhatja a SATA HDD-s logikáját.

RAID és TRIM

A TRIM ad utasítást a vezérlőnek, hogy egy törölt fájl esetén a korábban elfoglalt fizikai szektor szabadon felhasználható. Ha nincs TRIM, a vezérlő, mivel a törölt fájl bitjei továbbra is ott vannak, ahol korábban voltak, azt látja, hogy nincs elég helye. Ez egy olyan hardvernél, mint az SSD, aminél íratlan szabály, hogy nem írjuk tele, hogy el tudja osztani a blokkokat, ez különösen fontos. Sajnos RAID kártya mögött a TRIM nem működik, így időnként érdemes kivenni, és külön lefuttatni a TRIM-et.

Power Loss Protection

Előfordul, hogy az SSD cache-ébe már megtörtént az írás, de innen még nem került át a tárolóba az adat. Ha pont ilyenkor van áramszünet, akkor az adat elveszhet. Kondenzátorok addig tartalékolják az áramot az SSD számára, amíg ki nem írja a cache tartalmát a tárolóra, ezt jelenti a Power Loss Protection.

Nyilván tűnhet ez úgy, mint egy túlbiztosítás: egy profi szerverszolgáltatónál dupla betáp, UPS, dízelaggregát dolgozik, hogy ne menjen el az áram. Annak az esélye, hogy egy olyan esemény következzen be, amivel mindezen rendszerek egyszerre adják be a kulcsot (mindkét betápon megszűnik a szolgáltatás és mindkét dízelaggregát meghibásodik), valamint épp az SSD cache-ében várakozzon az adat, kimutathatóan alacsony. Mégis, aki biztosra akar menni, vagy nem áll rendelkezésére a fentihez hasonló redundáns rendszer, annak figyelnie kell arra, hogy az SSD kínálja ezeket a plusz kondenzátorokat.

Sebesség

El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amire mindenki nagyon figyel általában, és a legtöbben be is dőlünk a feltüntetett számoknak. Mert persze, minden SSD gyors. Nagyon: egy Linux telepítő, ahol sok kis fájllal kell dolgozni, egy HDD-n 43, egy SSD-n legutóbb 4 perc alatt futott le. Ez elég meggyőző tapasztalat ahhoz, hogy semmi más ne érdekeljen minket. Pedig van néhány dolog a sebességgel kapcsolatban, amit tudni kell.

Egyrészt egy idő után, főleg a Samsungoknál, az SSD meghajtó belassul, ha többször írod át a cellákat.

Másrészt gyakori trükk, hogy egy akkora cache-t raknak az SSD-be, hogy a vásárlás utáni teszteknél annak a sebességét látod, és a tényleges kiírás nem is történik meg. Tovább árnyalja a képet az a mód, ahogyan az SSD-k a cache-ből kiírják a tartalmat: a Samsung körkörös írását nehéz összehasonlítani mondjuk az Intel módszerével, ha nem vagyunk teljesen tisztában a módszerrel.

Végül lássuk, hogy a Rackforest tároló kínálatában ezek alapján melyik termék mit is jelent, és kinek optimális.

SATA/SAS diszkek

Ezek akkor jók, amikor az írási és olvasási sebesség másodlagos, ennél sokkal fontosabb a nagy tárhely lehetősége. Minden más esetben SSD javasolt.

Élettartam

 

SLC/MLC

 

Írás / Olvasás arány

 

Interfész

 

Power Loss Protection

 

Sebesség

 

Samsung 850 Pro

512 GB/1 TB: 300 TBW vagy 10 év

 

MLC

 

N/A SATA

 

nincs

 

up to 550/520 MB/s

 

Intel S4510

960 GB: 3.4 PBW

 

TLC

 

90 / 10

 

SATA 3.0 6Gb/S

 

van

 

up to 560/510 MB/s

 

Intel S4610 960 GB: 6 PBW

 

TLC

 

70 / 30

 

SATA 3.0 6Gb/S

 

van

 

up to 560/510 MB/s

 

ÉRTÉKELÉS

850 Pro

A weboldalon, a bérszervereknél csak ezzel a rövidítéssel láthatóak a Samsung modelljei. Ez egy felső kategóriás consumer SSD, azt kapod, amire számítasz, jó minőségben. IO-ban már borzasztó nagy ugrás a SATA diszkekhez képest, és nincs átverés Jellemezően az ügyfelek ebből választanak, 512-es vagy 1 terabájtos verziót. Nem szabad túl sokszor újraírni, de erről mi gondoskodunk a bérszerverekben: ha látjuk, hogy lassul, már cseréljük is.

Intel S4510

Az Intelek már tudják Power Loss Protectiont, vagyis áramszünet esetén – ami nagyon valószínűtlen -, a cache tartalmát is megtartja a következő kiírásig (lásd fent, a Power Loss Protection résznél). Ha adatbázisokkal dolgozunk, kell a gyors írás-olvasás, vagy cache-re használnánk az SSD-t, akkor ez a választás lehet a legjobb. 90/10-es olvasási/írási arány.

Intel S4610

Nagyon hasonló az előzőhöz, de néhány részletben mégis más: itt 70/30 az olvasási/írási arány, tehát azoknak jó, akik sokkal írásintenzívebb feladatokat futtatnak, például a felhasználók viselkedését logolják. A Rackforest ügyfelei körében egyébként 98% az olvasás, és 2% az írás aránya az SSD-ken, összesítve.

Intel CPUketfaktoros hitelesites