Hatalmas feszültség gyülemlett fel a kábeles internetszolgáltatásban

2020-ban mindenki az 5G-ről, a vezeték nélküli internetszogláltatás új generációjáról beszél, pedig bőven megérett a helyzet arra, hogy a vezetékes modell is átalakuljon. A két egymásnak feszülő fél közül mindkettő megoldhatná a kérdést, de mi, felhasználók csak az egyik megoldással járnánk nagyon rosszul.

Amikor adatkapcsolatról beszélünk, nagyon nem mindegy, hogy az adat honnan hová jut el. Van, hogy egy megabájt útja A-ból B-be nagyon olcsó, szinte ingyen van. Ilyen az az eset, amikor egy ügyfelünknek mindhárom RackForest-telephelyen van egy-egy szervere, és egyik telephelyről a másikra szinkronizálja az adatokat. Itt az adat nem lép ki egy saját, belső rendszerből annak ellenére, hogy fizikailag kilométereket tesz meg.

A további szintek már pénzbe kerülnek. Ha az adat kilép a belső, lokális hálózatról, de belföldön marad, akkor belföldi adatkapcsolatról beszélünk. Erre a szolgáltatásra vagy az adatot elküldeni kívánó vállalat fizet elő a BIX-en, vagy az olyan szolgáltatókon keresztül kap kapcsolódást a gerinchálózatra, mint amilyen a RackForest is.

Ennél sokkal drágább az, amikor az adat külföldre megy, vagy onnan jön. A külföldi adatkapcsolat sokkal drágább, és emiatt sokkal limitáltabb sávszélességben elérhető. Az például, hogy a RackForest 50 giga külföldet tud biztosítani, nagy szónak számít a piacon, általában mindenki a belföldre fekszik rá, és veri nagy dobra a jól hangzó számokat.

2020-ra nagyon megváltoztak az internetezési szokások. Korábban például a televíziós szolgáltatás akár interneten, akár kábelen keresztül valósult meg, nagyrészt belföldön belül zajlott. Az okostelefonnal, tablettel felnövő Y, Z és Alpha generáció nem néz tévét, Netflixet, HBO GO-t (TicToc-ot) meg egyéb videós szolgáltatást annál inkább. Mikor? Általában este. Milyen méretben? Egyre nagyobban, hiszen a Full HD alapnak számít, a 4K pedig egyre inkább elvárt. Egy percnyi adat tehát egyre nagyobb méretben érkezik, egyre több készülékre, a nap egy meghatározott idején.

 

A legfontosabb pedig, hogy ez az adat pedig nagyrészt külföldről jön.

Ha egy népszerű sorozat új része megjelenik, akkor szinte egyszerre indul meg a stream sok ezer készülékre. Mindenki ugyanazt a tartalmat nézi, mégis minden készüléket egyenként kell kiszolgálni ugyanazzal az adattal, méghozzá külföldről, nagy sávszélességgel. Az Access providerekre pedig ez hatalmas nyomást gyakorol, és ha fennakadás nélkül akarják biztosítani az adatkapcsolatot a felhasználóknak, akkor kénytelenek egyre vastagabb vonalat biztosítani külföldi irányba.

Megoldás lenne, ha a Netflix és a többi szolgáltató minden országban elhelyezné és szinkronizálná a tartalmait, így mindenhol belföldi adatkapcsolaton keresztül valósulhatna meg a kiszolgálás. De nem így van: az olyan kis piacokra, mint például a magyar, nem éri meg ilyet kiépíteni. Az Access Providereknek viszont egy idő után pedig nem éri meg finanszírozni az egyre növekvő külföld-igényt, és egy idő után kénytelenek lesznek beépíteni az árukba ezt a plusz szolgáltatást, ami látszólag egyáltalán nem is plusz.

Ebben a helyzetben tehát a Content Provider, vagyis például a Netflix és az Access Provider, például a Digi, a UPC vagy a Telekom feszül egymásnak. Előbbi felteszi a kezét, hogy a belügyeket oldják meg belföldön az országok, ők nem kötelesek mindenhol duplikálni az adataikat. Utóbbi pedig igyekszik rávenni a tartalomszolgáltatót, hogy mégis megtegye ezt a duplikálást, különben leveszi a kínálatából a Netflixet, vagy felár fejében adja csak az előfizetőknek. Ha tettlegességig fajul, az nem jó senkinek: a Netflix egy piacvezető szolgáltató begorombításával egy csapásra elveszít akár több millió felhasználót, az Access szolgáltató viszont a következő nap elszenvedheti élete legnagyobb szerződés-felmondási hullámát. A végfelhasználók pedig vagy áremelést szenvednek el, vagy azon kapják magukat, hogy keresgélniük kell, hol kaphatnak olcsóbban külföldet, pedig őket egyáltalán nem is érdekli az ilyesmi. Azt sem tudták eddig, mi az a külföld (adatkapcsolat szempontjából persze).

A legjobb lenne, ha a content providerek belátnák, hogy noha nem mindig kifizetődő belföldről kiszolgálni mindenkit, mégiscsak így fenntartható. Arról nem is beszélve, hogy környezetbarát is: minél kevesebbet utazik ez a hatalmas adattömeg, ugyanazok a stream-darabok millió hely felé külön-külön, annál kevesebb CO2 kerül a légkörbe (erről itt írtunk bővebben). Talán ebbe kapaszkodva könnyebben hozzák meg a döntést, mi pedig tovább netezhetünk teljes nyugalomban.

RackForest szolgáltatások:

Tárhely bérlés

VPS bérlés

Dedikált szerverbérlés

Szerver hoszting

További cikkek:

Miért éri meg szoftvert bérelni a vásárlás helyett?

Hogyan lehet kitűnni a magyar hoszting-piacon?

Hogy tudjuk megfékezni az adatközpontok energiaéhségét? DDR5-tel? ARM-mal?

Mondja el a véleményét

home office